2009. 11. 21.

Szabó Lőrinc: Valami szép Egész héten köd nyomta téli hegytetőnk: magas fellegek fogták fazekukba a tájat s rácsukták a fedőjüket. Ma se mozdultak meg. De este fent, tág körben, kinyílt az ég, mintha egy nagy kéz felemelte volna a fazék fedelét. Más nem történt. A ködfal állt, és a csöndben csak a céltalan üveghold úszott a magasság még üvegebb habjaiban; de a zord táj már fölfigyelt rá, s bámult, mint mikor a sötét kétségbeesésnek eszébe jut hirtelen valami szép.

7 megjegyzés:

  1. Döbbenet milyen szép!!!!
    Nagyon szeretem Szabó Lőrincet,nem ismertem ezt a versét.Köszönöm!!!!

    VálaszTörlés
  2. Ugye? Engem is nagyon megfogott.

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű a vers és nagyon szép képet találtál hozzá!

    VálaszTörlés
  4. ez csodálatos!!Én szeptemberi születésű vagyok. A színeim a Föld színei.Imádom az ilyen képeket-és a vers hozzá.......az ilyen versek és képek kizzökkentik az embert a szomorú valóságból, még ha csak egy pillanatra is. Köszönöm:)

    VálaszTörlés
  5. Ez egyszerűen gyönyörű! Ha ma is köd lesz, már jobb szívvel fogok rá gondolni. :)
    Nézz be hozzám! ;)

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy írtál! Szeretettel várlak máskor is! :))