Etcetera

 

Fotó innen 

Mivel az év vége, és az év eleje a nagy számvetések időszaka, így most én is úgy döntöttem hogy beállok a sorba, és írok pár sort erről.
Összességében jó évet zártam, bár történtek nem annyira jó dolgok is.
De ez szerencsére elenyésző, így bátran jónak mondhatom...
Új barátokra leltem, kaptam új családtagokat, veszítettem el barátnak hitt barátot, és kaptam nagyon sok pozitív visszajelzést emberektől.
Az útkeresés volt a jellemző az elmúlt évemre.
Nem vagyok mai csirke, nem a huszas éveimet taposom, mégis úgy gondolom, hogy megtalálni az utat mindig nagyon jó dolog, és egyben felemelő.
És ez független az életkortól.
Ne féljünk új dolgokba belekezdeni, megtalálni azt, ami örömet okoz, akárhány évesek is legyünk.
Az én 44 évemmel ez határozottan klassz dolog volt. Hisz sosem késő...
Mertem bátor lenni, amikor lehettem volna nyuszi is. (az eddigi években inkább voltam nyúl)
Így találkozhattam azokkal az emberekkel, akik nagyon fontosak, és sokat jelentenek nekem.

Alkotásokban nem tündököltem, de ezt annyira nem sajnálom...
Nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy ha készítünk valamit, az örömet okozzon. Nekem, és aki kapja...
Nagyon sok minden érdekel, és ezért úgy döntöttem, hogy ez a blog néha ezekkel a témákkal is  foglalkozni fog a jövőben.
Hátha mást is érdekel...