2007. 04. 04.



Zsuzsa
kérdése:
" A környezetetek hogyan fogadja a hímzős, keresztszemezős hobbytokat?"

Azt hiszem, nekem nagy szerencsém van! Legalábbis a családommal. Imádják, hogy folyton csinosítgatom , variálom az otthonunkat. Mert hogy: fő a változatosság:))
Szeretik, ha "dolgozom" valamin... Ha ezt pár napon át nem teszem, már kérdezgetik, hogy mi baj van? Megszokták, hogy sosem ülök tétlenül. Valaminek mindig kell a kezemben lenni.
Büszkén mutogatják a kirakott sk munkáimat minden betérő vendégnek. Legyen az bármilyen kézműves munka. A lányom, ha valaki először jön hozzánk, valóságos tárlatvezetést rendez. És ez tök komoly...:)) Tényleg. Pontról pontra elmagyaráz mindent. Mikor, miért, hogyan...
Párom is büszkén konstatálja, ha az üzletben valakinek feltűnik az ajándékba hímzett bicós kép. A fiam lelkesedése egy kissé alábbhagyott, de ezt tudjuk be a kamaszkornak.:D
A tesóm, ha jön Pestről, az első dolga végigjárni a lakást. És olykor felvisít, mikor felfedez valami új alkotást. / és ezt úgy, de úgy szeretem...:DD
Szóval, nekem szerencsém van a családommal. Örülnek, és értékelik a hobbymat...

Nincsenek megjegyzések: