2008. 08. 17.

Most egy kicsit eltűnök... Elmegyek felejteni, feltöltődni. Erősen szükségem van rá. Mint látjátok, ez a blog nem az életemről szól, hanem csak a hobbimról. Néha-néha azért írok arról is, de csak keveset. Most viszont kiírom magamból, ami az elmúlt időszakban gyötört. Szóval gyötrelmem tárgya az egyszem pici lányom... Ő most teljesen meggárgyult. Érettségi után felvették egy főiskolára, ahol járt egy félévet, majd egy boncolás végignézése után otthagyta. Oké, rendben... Elfogadtam. Következő ősszel nagy kedvvel belevágott egy új iskolába, ahol logisztikát tanult. És most ezt is ott akarja hagyni!!! Hogy ő nem akar tanulni, inkább dolgozni szeretne. De könyörgöm!! Végzettség nélkül? Mihez kezdhet így? Hova veszik fel? Aljamunkára? Bejelentés nélkül? TB nélkül? Véresre téptük a szánkat az apjával, de hiába... Süket, vak, bolond... Én meg szép lassan belefáradok. Könnyeim már nincsenek... És nem tudom, mit tegyek ezek után... Néz(z)em, hogy teszi tönkre az életét(?)... Látom mások milyen boldogan készülnek a nyaralásra, én meg szinte menekülök... Pedig nekem is úgy kéne éreznem, mint a többiek. Ej, nincs jól ez így...

15 megjegyzés:

helen írta...

A választ te is tudod :( Csak anyaként nehéz felólről nézni-cselekedni az események felett...

Barbi írta...

Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy! Az én pici fiam még most kezdte a kis életét, fél éves. Biztos nagyon nehéz lesz nekem is, ha felnő. Kis gyerek, kis gondok, nagy gyerek, nagy gondok... Tanácsot nem tudok adni, csak azt mondhatom: kitartás!
Próbálj meg kikapcsolódni, pihenni!

Szecsi írta...

Azért még nincs veszve minden! Érettségi után én sem tanultam tovább, pedig az anyukámék nagyon szerették volna. Mondjuk volt szakmám, mert szakközepet végeztem. Elmentem dolgozni és 28 évesen vágtam bele a tanulásba (hr-t). Munka, férj, majd gyerek mellett. Nem volt könnyű, de mára már túlvagyok rajta. És ami a legfontosabb, hogy 18 évesen nem volt elképzelésem, hogy merre is mehetnék tovább, de aztán a munkám mellett rájöttem, hogy igen, ez az ebben akarok tovább fejlődni. Ja, és most is járok egy okj-s tanfolyamra (tb,bérszámfejtő szakelőadó). Szóval fel a fejjel! Lehet, hogy dolgozik pár évet és rájön, hogy ettől még a tanulás is jobb :) És még egy adalék, hogy jobb kedved legyen, a férjem az én hatásomra 35 évesen kezdte el a fősulit ;o)

Kicsoda írta...

Szerintem neha a fiataloknak van egy romantikus kepuk arrol, hogy a munka az mit jelent, anyagi fuggetlenseg, felnottseg stb. Ha most engeded, hogy egy kicsit kiprobalja, akkor hamarabb rajon, hogy a dolog nem olyan rozsaszin. Persze nem igy szeretned....:-(

enigma írta...

most tényleg nincs jól, de majd alakul...mindennek rendelt ideje van, mondta a próféta...a te lányodnál ez most nem a tanulás ideje...és ha család öleli körül, nagy baja nem eshet...szorítok neked és neki is, most próbálj pihenni, nyugodni...szüksége van rád a szeretteidnek és saját magadnak is...puszi:)

Edige írta...

Olyan jól leírták előttem a lányok... Az idő úgyis meghozza a választ. Türelem.

bruercsi írta...

Kedves Judilla!
Elmesélem Neked az én történetemet ezzel kapcsolatban, hátha erőt merítesz belőle!
21 éve érettségiztem. A mi sulink volt akkoriban az egyetlen számítástechnikai suli az országban. Munkahelyek tárt karokkal várták az itt végzőket. 5 osztályt indítottak évente, ebből egy lány osztály volt. Én ebbe kerültem, pechemre!
A lányok rettentően be tudják hülyíteni egymást, de ezt, gondolom, már tapasztaltad...
Szóval elindult a vezér hangya valakinél és elkezdte hirdetni az igét: minek tovább tanulni, csak viszi az életünket, úgyse fogunk többet keresni, fölösleges időtöltés, szumma-szummárum az átlagos tudás szintű 36 fős osztályból, KETTEN(!) tanultak tovább (ha jól emlékszek)! Rém büszkék voltunk magunkra, szüleink, tanáraink tépték a szájukat, de mit nekünk, mi tudtuk a tutit...Majd mi megmutatjuk a világnak, hogy lehet középfokú végzettséggel is nagy az ember!
AHA!
Tavaly volt a 20 éves érettségi találkozónk. Majd mindenkinek lett felsőfokú végzettsége, van olyan, aki bukott középsuliban és most doktori címmel dicsekedhet.
***************
Szerintem, hagyd a lányodat, tapasztalja meg, hogy a munkahelyek jobban díjazzák, ha valaki rendelkezik egy felsőfokúval, egy nyelvvizsgával. Ha jó munkahelyre kerül, ahol van ugyanolyan beosztásban dolgozó ember, aki többet kap, ugyanazért a munkáért, mint a lányod, pusztán azért, mert rendelkezik fent említett papirokkal, nagyon bosszantó lesz neki és tenni fog ellene. Saját elhatározásából!
Amit, szerintem most Ti tehettek, hogy olyan munkahelyre irányítjátok, ahol erre rádöbbentik!!! Ez a saját tapasztalatom a másik, a lányod oldaláról! De mint szülő (igaz, még csak 10 éves a lányom!) értem a vívódásotokat és sok erőt, türelmet, nyugalmat, megértést kívánok hozzá!

UKati írta...

Amikor gimnazista voltam, akkor nyilt a MCDonalds. El is mentünk a barátnőmmel oda dolgozni nyáron, hogy milyen tök jó lesz, minden nap mekis kaját ehetünk majd st. Aztán két hét után már úgy utáltam, hogy egyfolytában ugráltatnak, ha épp lenne két perc pihenni, mert alig vannak az étteremben, akkor harmadszorra is leküldtek lemosni a csempét az öltözőben... Elhatároztam, hogy biztos egyetemre megyek és így velem nem fognak vielkedni. Van is már 3 diplomám, igaz azt nem mondhatom, hogy azóta nem volt olyan, hogy hülyeségekért ugráltattak volna :-). Szóval cstlakozom az előttem szólókhoz! Még nagyon fiatal a lányod, és a saját kárán, saját tapasztalatai alapján kell megértse, mi fontos. Sajnos a szülői szó ilyenkor épp az ellenkezőjét éri el. Hidd el, változnak majd a dolgok! Egy-két éven nem múlik. Ja, és Angliában sok diák szervezetten nem megy egyből egyetemre/főiskolára, hanem dolgoznak egy évet. Úgy hívják GAP program. Pihenj és engedd el egy kicsit a lányodat! Ez a szülők iskolája...

Cherry írta...

Huhh, ettől rettegek én is.
Kitartás.

Naomi írta...

Sajnállak, de csak azt tudom tanácsolni, hogy légy türelmes, amennyire lehet!!! ...Nagy igazság, hogy az idő, mindent megold!!! Bízz ebben!!! Szorítok Neked!!!

zsuzsa írta...

Engedd őt az útján Judit, csak a saját tapasztalatán tanul az ember!
Ha dolgozni akar, tegye! Majd tanul a saját pénzén, a saját egyre kevesebb idejéből, és értékelni fogja!
Tanulni soha nem késő, és lehet, hogy érettebben ezt ő is jobban fogja értékelni! Ebbe ne betegedj bele, az a fő, hogy egészséges, szeret téged, a többi meg úgy is megoldódik!
gy tapasztal anyuka, aki 46 évesen szeptemberben egyetemi padba ül, mert fiatalon dolgozni akart. (meg mást..)

mammka írta...

Még a nyaralás alatt olvastam a bánatodat és nagyon együttéreztem Veled.Mi is nagyon sokat sírtunk a lányunk miatt...:(
Nem szeretnék egyébként most fiatal lenni,valahogy nehezen találják a helyüket.Elkezdik ezt vagy azt a sulit,aztán otthagyják és mennek a másikba.De előbb,utóbb megtalálják,amit keresnek.Csak közben halálosra fáj az anyai,apai szív,ahogy látjuk,hogy fejjel a falnak megy a gyerekünk.
Az a legfontosabb,hogy tudja,bármilyen hülyeséget csinál,ránk mindig számíthat,mert a szülők szeretnek mindenestől!
Sok erőt kívánok!

Emő írta...

Most írok neked,bár nem tudom elolvasod-e egyáltalán amit én írok,mindegy.Hátha.Földmérési szakközép 3.osztálya után esti gimibe mentem.Míg az érettségire tanultam,egy nyomdában dolgoztam.Anyu hiába akart meggyőzni,hogy tanuljak.Annyit ért el,hogy virágkötő lettem,egy elég nehéz tanfolyam elvégzése után.Ugyanúgy nem bírt meggyőzni ahogy te sem a lányod,hogy tanuljak még.Szóval virágötőként dolgoztam sokáig,aztán terhes lettem,és azóta itthon vagyok.Persze ahoz nem kell különösebb végzettség,de sose lehet tudni mit hoz még az élet....Ilyenkor bánom,hogy nem tanultam.Tudom te úgy érzed mindent megtettél,én mégis azt mondom próbáld meg mégegyszer.Lehet ő csökönyös,makacs,aki úgy érzi tudja mit akar,de nem így van.Te vagy a tapaszaltabb.Ha gondolod mutasd meg ezt neki.Maradok szeretettel:Emő

Judilla írta...

Persze, hogy elolvasom Emő szívem:)
Nos, lehet, hogy igazad van, de az élet megelőzött...
Tegnapelőtt bejelentette, hogy beiratkozott egy suliba. Nekünk nem is szólt róla, csak a kereseti igazolás miatt derült ki.
Munka mellett fog tanulni, jogi asszisztensnek. Nem tudom, hogy fogja bírni, mert most a Nokiába ment el, ahol 12 órázni fog.
Meglátjuk...

Emő írta...

Na ennek most őszintén örülök!Fiatal még!Bírni fogja!