Megjöttem...
Kipihentem magam, amennyire csak 1 hét alatt lehetséges. Kicsit kötöttem, kicsit hímeztem, és rengeteget olvastam.
Természetesen a hosszú séták sem maradtak el.
Nagyon élveztem a vidéki nyugalmat, a csendet, a jó levegőt, és a Dunát.
De már most visszamennék, mert itt az ablak alatt törik a betont... Éljen a város!:(
Lányok! Olyan aranyosak vagytok! Sokan bíztattatok, hogy ne keseredjek el.
Köszönöm.:))
Ez a hét jó volt arra is, hogy átgondoljam a dolgokat, és elfogadjam a lányom döntését.
Nem mondom hogy könnyű volt...
Az eszem az első perctől tudta, hogy engednem kell a saját útjára, de a szívem...
Az a kuka anyai szív... na azt kellett meggyőzni...;)
Megjöttem...
Kipihentem magam, amennyire csak 1 hét alatt lehetséges. Kicsit kötöttem, kicsit hímeztem, és rengeteget olvastam.
Természetesen a hosszú séták sem maradtak el.
Nagyon élveztem a vidéki nyugalmat, a csendet, a jó levegőt, és a Dunát.
De már most visszamennék, mert itt az ablak alatt törik a betont... Éljen a város!:(
Lányok! Olyan aranyosak vagytok! Sokan bíztattatok, hogy ne keseredjek el.
Köszönöm.:))
Ez a hét jó volt arra is, hogy átgondoljam a dolgokat, és elfogadjam a lányom döntését.
Nem mondom hogy könnyű volt...
Az eszem az első perctől tudta, hogy engednem kell a saját útjára, de a szívem...
Az a kuka anyai szív... na azt kellett meggyőzni...;)
3 megjegyzés:
Gondolok Rád! Nagyon nehéz elviselni azt a fájdalmat,amikor látjuk,hogy a gyerekünk nem jó felé veszi az útját.
De a szülő,főleg az anya,feltétel nélkül szeret,ez lesz a lányod legfőbb támasza.Aztán majdcsak megtalálja a helyét.
Jó, hogy kicsit megkönnyebbültél, a szavaidból érezni! Bár, még azért biztosan kell idő a teljes elfogadáshoz. Szurkolok, hogy minden rendben legyen! Megmutatod miket alkottál a pihenésed alatt?
Örülök, hogy újra itt vagy! Mutizd meg, hogy miket alkottál! Jóóóó?
Megjegyzés küldése