2009. 11. 21.

Szabó Lőrinc: Valami szép Egész héten köd nyomta téli hegytetőnk: magas fellegek fogták fazekukba a tájat s rácsukták a fedőjüket. Ma se mozdultak meg. De este fent, tág körben, kinyílt az ég, mintha egy nagy kéz felemelte volna a fazék fedelét. Más nem történt. A ködfal állt, és a csöndben csak a céltalan üveghold úszott a magasság még üvegebb habjaiban; de a zord táj már fölfigyelt rá, s bámult, mint mikor a sötét kétségbeesésnek eszébe jut hirtelen valami szép.

7 megjegyzés:

Monika írta...

Döbbenet milyen szép!!!!
Nagyon szeretem Szabó Lőrincet,nem ismertem ezt a versét.Köszönöm!!!!

Judilla írta...

Ugye? Engem is nagyon megfogott.

Kataca írta...

Ilyen amikor szép a köd...

Szilvi írta...

Gyönyörű a vers és nagyon szép képet találtál hozzá!

"Maminka" írta...

ez csodálatos!!Én szeptemberi születésű vagyok. A színeim a Föld színei.Imádom az ilyen képeket-és a vers hozzá.......az ilyen versek és képek kizzökkentik az embert a szomorú valóságból, még ha csak egy pillanatra is. Köszönöm:)

Barbi írta...

Azta, de szép ez a fotó!

Ralina írta...

Ez egyszerűen gyönyörű! Ha ma is köd lesz, már jobb szívvel fogok rá gondolni. :)
Nézz be hozzám! ;)