Szabó Lőrinc: Valami szép
Egész héten köd nyomta téli
hegytetőnk: magas fellegek
fogták fazekukba a tájat
s rácsukták a fedőjüket.
Ma se mozdultak meg. De este
fent, tág körben, kinyílt az ég,
mintha egy nagy kéz felemelte
volna a fazék fedelét.
Más nem történt. A ködfal állt, és
a csöndben csak a céltalan
üveghold úszott a magasság
még üvegebb habjaiban;
de a zord táj már fölfigyelt rá,
s bámult, mint mikor a sötét
kétségbeesésnek eszébe
jut hirtelen valami szép.
7 megjegyzés:
Döbbenet milyen szép!!!!
Nagyon szeretem Szabó Lőrincet,nem ismertem ezt a versét.Köszönöm!!!!
Ugye? Engem is nagyon megfogott.
Ilyen amikor szép a köd...
Gyönyörű a vers és nagyon szép képet találtál hozzá!
ez csodálatos!!Én szeptemberi születésű vagyok. A színeim a Föld színei.Imádom az ilyen képeket-és a vers hozzá.......az ilyen versek és képek kizzökkentik az embert a szomorú valóságból, még ha csak egy pillanatra is. Köszönöm:)
Azta, de szép ez a fotó!
Ez egyszerűen gyönyörű! Ha ma is köd lesz, már jobb szívvel fogok rá gondolni. :)
Nézz be hozzám! ;)
Megjegyzés küldése